Kint mintha tavasz lenne, hét ágra süt a nap, az utcán gyerekek rohangálnak. Mindenki vidám, mindenki boldog, csak én ülök a szobámban
tüdőgyulladással. Olyan sokan hívtak hogy menjek velük, hogy szórakozzunk, de nem!.. nekem itthon kell ülnöm. Mondjuk részben ez most jól jött. Le tudok higgadni, végig tudom gondolni ezt az egész mindent. Hogy honnan kezdődött és hogy hogy jutottunk el ide, ahol most jelenleg állunk. Egy helyben.. A telefon folyamatosan világít, gondolom a nem fogadott hívásoktól. Nincs erőm felvenni, nem is akarom. A fejem megint fáj, gondolom megy fel a lázam, kicsit szédülök is. Jó lenne ha végre haza jönne valaki..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése