A múltat le kellett zárni, a kulcsot messzire dobni.

Feltudod fogni min megyek keresztül most?! Rám zúdítod a gondjaidat, engem meg nem hagysz szóhoz jutni. Szeretnék már megváltozni, kicsit másképp állni a dolgokhoz. Szeretném a műmosolyomat igazira cserélni, CSAK SZERETNÉK BOLDOG LENNI. Az álmaimat továbbra is taszítom, jóóó messzire. És miért?! Azért mert félek tőled. Félnék kiállni eléd a színpadra, félnék bármit is csinálni előtted. Egy hónapja már hogy nem láttalak, és ez igazán felszabadít. Nem hiányzol, sőt, még gondolni sem szoktam rád. Végleg a múltnak adtalak, de jövöhét pénteken újra előjön minden. Nem örülök neki, nagyon nem, de én nem veletek fogok lenni, te nem velünk leszel, szóval minden jól fog menni. Reméljük..

Bocsánat, én látom máshogy a dolgokat. ;)
Előre féljek? Mi lesz velem, mi lesz velünk? Te ott leszel T.?
Mondom:
Menekülni fogunk Gergő elől, találkozunk Patrikkal, végül megállunk Petiéknél.
Azt szeretném ha T. is ott lenne, ha együtt tombolnánk, ha édesen mosolyogna rám, ugy mint ahogy szokott. Ő az aki megmutatta hogy nem kell félnem, hogy azt csinálok amit akarok. És tényleg ugy lesz! FEBRUÁR 4-5, megint átvészeljük veled az éjszakát! : ))))

Belül sírtam, kívül nevettem, de mi mást tehettem?!

Nem látod? Nyújtom feléd a kezem, te meg elsétálsz mellette. Ez lett volna életem legrosszabb napja? Mert végre beszéltünk, mert magadtól odajöttél? Nem, nem ez volt a baj. A baj az, hogy az előtte lévő szünetben boldogan mosolyogtál rám, aztán meg mint egy jég ketté törtél. Nevettem, mikor odafordultál elém és azt kezdted ordibálni hogy na, jó a seggem, jó a seggem?, nevettem, mikor egy ötéves szintjére lesüllyedve elkezdtél a száddal játszani. Sírtam volna, mikor.. Mikor, szóval mikor. Nem részletezném. Nem bántottál meg, éppen csak kezdek máshogy látni mindent.

Fiatalság bolondság?

       Fiatalság bolondság?

Még mindig emlékszel az első pillanatra, amikor nagy boldogságban ünnepeltük a születésnapomat, Te pedig énekeltél. Emlékszem alig kaptam levegőt, sosem éreztem még úgy magamat, mint akkor. Rá pár nappal leálltál mellém, elkezdtél beszélni én meg csak a mogyoróbarna szemedet néztem. Teltek a napok, egyre többet találkoztunk szünetekben, egyre többet szemeztünk. Láttalak gitározni, helyesebben, leültél mellém és gitároztál. Mikor tízperces késében voltunk óráról és te a folyosóval szembe ültél, és mosolyogtál, mikor futottam a mellékhelységbe és Te a vele szembe lévő terembe voltál, mikor levágtam magam a folyosón egy padra, és Te felültél a terembe lévő pad tetejére és elkezdtél nézni.

A zavarodottság lebeg a szemem előtt, az hogy nem tudom mit csináljak. Ha alakulna valami köztünk, másnak esne rosszul, ha nem alakul köztünk semmi, nekem esik rosszul. Lehetetlen megoldani..

T.♥

Aligha kétszer láttalak ma. Nem jársz le, nem jársz ki. Én mindig várlak, de a homokóra gyorsan lejár. Kezdem máshogy látni a dolgokat. Rosszabbul, sokkal rosszabbul. Mindenki színészkedik, mindenki, kivéve zoli. "én alapból paraszt vagyok, de az a gülü szemű csaj csak megjátssza magát hogy nevessek rajta, de ez nem fog menni. egyszerűen kiakasztó.." A folytonos balhék, a kavarások, ez az ami megőrjít. " mi volt ma a suliban?"-"semmi, hagyjál már, hagyjál békén." Erről beszélek, életemben nem csalódtam senkiben sem ekkorát mint benned M. Ahányszor a közeledben vagyok, elfog a hányinger..

T., ez így nem lesz jó, nagyon nem lesz jó.. :\ ♥