bár eltudnám dönteni mit érzek én, és mit érez ő. nem vagyok szerelmes, ez csak egy egyszerű kérdés, amire egy egyszerű választ szeretnék.

szeretnék énekelni és gitározni. szeretnék egy bandában játszani, és koncertekre járni. szeretnék a színpadon ugrálni és énekelni, szeretnék fényeket, óriási tömeget. szeretnék csak szimplán megállni az út kellős közepén és zenélni. szeretnék egy színekkel teli klipet, és azzal ami engem tükröz.szeretnék egyszer világ körüli útra menni az én, saját bandámmal..

.. csak szeretnék már végre én is valaki lenni.

te meg szánalmas vagy ahogy hetenként váltogatod a barátnőidet. tudod te mi az hogy boldog? vagy hogy szerelem?

majd biztos te leszel, aki azt álmodja, hogy lehetne a világ jobb, sokkal jobb

csak ültem egyedül az aula kellős közepén. alig volt pár ember körülöttem. nyomkodtam a telefonomat, piszkáltam a hajamat. aztáááán.. aztán lejött. igen ő. a szivem hevesebben dobogott, a fejem lüktetett. megállt előttem egy gitárral a vállán és nézett. nem bírtam levegőt venni, majd meg fulladtam. kicsit féltem, elkezdett remegni a testem, majd szóltak neki. egy csapat lány ugrálta körbe, de ő még mindig engem nézett. elkaptam a tekintetem, megrándult a szívem, de ő csak nézett és mosolygott. végül zoli vetett véget az egésznek, elhívta, hazamentek. és végül kaptam levegőt, de a szemem könnyes lett.

forog a világ

nem, nem vagyok jól. a fejem szétszakad a látásom meg nem a legélesebb. minden percben megszédülök, de annyira hogy levegőt venni nem birok. kicsit fázom is, jól esne egy bögre forró tea. fáradt vagyok, az íróasztalom meg sorban áll a házi.mikor lesz már vége a napnak? nem akarok veszekedni.. minden idegesít. a nézése, hogy olyan kocsival jár, a gitározása, a jelenléte. nem akarok holnap iskolába menni, sőt, egész héten. aludni akarok, kipihenni minden eddigi dolgot..

headed for a heart, heart, heartbreak

nem, én teljesen mást érzek irántad. te szeretsz, én meg csak egy barátként nézek rád. mondhatnám hogy majd az idő múlásával ez megváltozik, de nem. ez nem fog, sosem. én nem akarok többet. én mást szeretek!?
hulla fáradt vagyok. azt hittem a hétvége a pihenésről szól, nem pedig a rohanásról. a szobám zeng a visító gyerekek hangjától, a fejem meg majd bele pusztul a fájdalomba már. tanulni kéne még történelmet, holnap témazáró de nincs semmihez sem erőm.

"bár ott járnánk már!", síri csönd, nagy találkozások, minden szép minden jó, becsengetnek, rohan az iskola, meglátjuk egymást, elrohanunk mi is, padokon ülve óriási beszélgetések, "Bogi,  már megint bámul a szőke srác!", mini cooper, 11.b-sek, "keressük meg facebookon!-zoli menj innen!!!", mindenki őt nézi, ölelése, ikreknek széles mosoly, megint zoli, szőke srácék leülnek velünk szembe, " nem fog menni, nem fog menni! röhögnöm kell.", máté és a szokásos "szia bogi" nyolcázszor, "hova tűnt?", "haza vihetne, nem bánnám", "mi ez a zene? mindjárt elalszok.", "krisztián!- hol?- ott- nem látom- előtted- ez őőőő?" barna bőrűek gázt szívnak a buszmegállóban és a buszon, "rohadt időjárás", "haza értem!-én is.", meghaltam..

imádok veletek lenni ♥ : )

vakság lett a bizalom

nálam a barátság koránt sem ott kezdődik, hogy szarunk a másik fejére. körülbelül hatszor hívtalak fel, és te hatszor elmondtad hogy biztos jössz. de nem. voltál olyan kedves és makacs, hogy mikor hetedjére hívtunk hat órakor, nem vetted fel a telefont. nem szóltál volna vissza, hogy ne várjuk, mert te úgysem jössz.
szóval így hétre odaértünk a kori pályára, és igen láttam egy helyes fiút, akivel egy órán át szemeztem, de ennyi. nem akarok szerelmes lenni, legalábbis nem most!
ő meg végleg el van felejtve. a többieknek kellett volna hinnem. el kellett volna hinnem nekik hogy ő tényleg ilyen.

tomi, neked meg elhiszem hogy most igazán boldog vagy. :)

boldog rohanás

hihetetlen hogy milyen gyorsan eltelt ez a nap.
délelőtt a nagyerdőn voltam biáékkal, délután meg lenával a városban. annyit nevettem ma, de főként délután hogy az leírhatatlan. kellett már ez nekem, tudod, amikor semmi célt kitűzve csak haladsz előre, azzal aki tényleg fontos neked. és közben mindenféle marhaságokat összehordva röhögtök a másikon, és mindenki titeket néz. hát ez pont egy ilyen nap volt. és rettenetesen élveztem. az a sok ismerős arc, az a rengeteg hülyeség. a sok sétálás, a főtéren áthaladva újabb ismerősök, a boltban az energia ital, az állomáson lena után futni, azt a senkit kiszúrni, még többet nevetni, buszra várni, a "szentelt vizes" bácsi, és végül gergő.