2010. december 7., kedd

még mindig közel áll a szívemhez. nekem nem elég két három hónap hogy mindent elfelejtsek róla. igen, szivenütött hogy vele sem tartott tovább, de az élet sajnos ilyen. az egyik elmegy, helyette meg jön egy másik. rengeteget gondoltam ma rá, már amennyire lehet. és tudod én semmi sem bántam meg. nem bánom hogy olykor részeg volt, nem bánom hogy voltak idiota beszólásai. én ezzel együtt fogadtam őt el, végleg. és tudod az egészben a fura még mindig az hogy mennyire hisz az anyukájában, hogy fogta mind a két kezét amikor szükség volt rá, sőt, mái napig fogja. és nekem tényleg csak ez jut leginkább az eszembe róla. : )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése