Leültetném most Zolit, és szívesen elbeszélgetnék vele a zenéről, róla, meg úgy mindenről. Az utóbbi egy hét arról szólt hogy Zoli mindig beszólt valamit. persze nem olyan életbe vágó bunkóságokat, hanem csak 'játékos' beszólásokat. Imádom hogy minden apró hülyéskedés formájában végre hajtott beszélgetés végére az mondja szeretlek, mire én azt hogy utállak. Amikor ott van a közeledben valahogy elszáll a rosszkedved, hogy honnan tudom? Tapasztalatból. Lehet hogy Ő egy elég bunkónak beállított igazi egyéniség, de a lelke mélyén mégiscsak egy földre szállt kis angyal, aki nem igazán szeret az emberek arcán felfele görbülő szájat látni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése