[hát persze hogy megint nem] ennek megint így kellett lennie.. de ez így jobb!

fáradtan fekszem az ágyon, ölemben a laptop. de
boldogan. ebben a két napban lejátszódott a szememben szeptember elsejétől kezdve minden.és tényleg semmi sem maradt ki. már most annyi minden történt. csalódások, nevetéstől síró görcsök, új barátok, új emberek. a délutáni pingpongozástól és a csocsó meccsektől kezdve a gitározásig. zajlik az élet amikor bent vagyok. mint a filmekben, kiülnek az aulába gitározni, táncolni, énekelni közben meg üvölt a sulirádióból a rock, többnyire. az emberek arcán az a bazi nagy igazi mosoly látható csak.
ééééés hazajött <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése