és vissza se nézni

még most sem érzem a súlyát, milyen szerelem volt ez akkor? valószínűleg a látszat erősebb volt mint az érzelem. örülök így vissza gondolva, hogy ennek itt lett vége, és nem folytatódott tovább.

ire maffia - hands in the air

burn halo - anejo

alul a világ vaniliashake

[hát persze hogy megint nem] ennek megint így kellett lennie.. de ez így jobb!
fáradtan fekszem az ágyon, ölemben a laptop. de boldogan. ebben a két napban lejátszódott a szememben szeptember elsejétől kezdve minden.és tényleg semmi sem maradt ki. már most annyi minden történt. csalódások, nevetéstől síró görcsök, új barátok, új emberek. a délutáni pingpongozástól és a csocsó meccsektől kezdve a gitározásig. zajlik az élet amikor bent vagyok. mint a filmekben, kiülnek az aulába gitározni, táncolni, énekelni közben meg üvölt a sulirádióból a rock, többnyire. az emberek arcán az a bazi nagy igazi mosoly látható csak.

ééééés hazajött <3

nem sírok csak bánt a cigaretta füst, attól könnyezem

az a vicces, hogy az iránta érzett szerelmem csak egy kitaláció volt, ami sose létezett. próbáltam vele elfeledtetni Őt, ami félig sikerült, mind addig amíg...
szóval egy baklövés voltál az életemben, igen. sose szerettem az ilyen típusú fiúkat. ezért sem értem magamat, hogy miért pont veled akartam örökre kitörölni az emlékezetemből.
a máról annyit, hogy még nekem is tudnak meglepetést okozni.

soha többé még egy ilyet.

nekem nem kell egy ilyen. soha többet nem bírnék rá nézni úgy mint egy normális fiúra. félre lettél ismerve, elég rendesen. nem tudsz te szart sem, semmiről sem.

le vagy zárva okostojás!

és majd elgondolkodhatunk, hogy kiben bízhatunk..

összesek, és ott maradok a földön. valamilyen szinten örökre. össze vagyok zavarodva, ki vagyok merülve. semmi élet nincs bennem. egész héten fél7 körül értem haza, egész héten őt kellett néznem. végig csak fájt mindenem, leginkább a szívem. és most ott vagyok, hogy sehol sem vagyok. lassan beforrnak a sebeim az óriási pofára esésből, lassan mindent elfelejtek, ami vele kapcsolatos. ami egykor a mindent jelentette, az mára már csak egy kusza szóvicc lett.

hányingerem van az emberek egy részétől. és igen, ha kell nyíltan a szemébe mondom, nem fogok titkolózni. nem fogom másnak kiadni magamat. nem érdekel ha ettől a föld alá süllyedek az ő szemében, de legalább én az igazat mondom. és most már tőle is hányingerem van.

real eyes, realise, real lies.

lehet megint viszonzatlanul vagyok szerelmes? 
köszönöm hogy vagytok olyan rendesek, és megsirattatok mindenki előtt. tudod, az egészben az bántott hogy majdnem eltörted a gitárt. nem érdekel hogy sértegetsz, hogy mindennek lehordasz, csak a gitárt hagyd békén bazdmeg.

végül nem változik semmi

a leírhatatlan érzés ami egész hétvégén melegíti a szívemet, és az az óriási kétely, ami elront mindent.

http://www.youtube.com/watch?v=RQPAydjD_1o&feature=related

a múltat le kellett zárni, a kulcsot messzire dobni

most erős leszek. mert ennek így kellett lennie. hidd el, ezzel egy óriási kő esett le a szívemről. tudom, hogy ami egyszer megtörténhetett volna, nem jelent már semmit sem egyikünknek sem. neked is más van, nekem is más van. innentől külön utakon folytatjuk tovább.
nem hittem hogy egyszer 'Adam Lambert' mása azaz Zoli fog halálra nevettetni. de mégis, igen, igy volt. egy egyszerű pingpongozás vele, amiből fejfájásig nevetés lett. a sok idétlen szöveg, amitől majd kidőltem, és magában az a fej, amin már alapból elnevettem magam.
Zoli:-és amugy féltek az elsősavatótól?
rávágom hogy nem
Zoli:-akkor most már féljetek, mert majd megkereslek titeket.
én:-húúú most beszartam.
köszi Zoli, ezek biztató szavak voltak tőled.. : D

mert vannak olyan pillanatok amik szebbek mint a csillagok

ó igen kérem, igy kell befejezni a hetet.

találkoztam Mátéval a forumba. tudod, ő az akire úgy felnézek mint ahogy senkire. ő az én példaképem ha zenéről van szó. ő az aki énekes és gitáros egy bandában. és igen, ő az akinek üvöltve énekeljük a számait rocksuli koncerten. szeretnék olyan lenni mint ő. szeretnék annyira tehetséges lenni, mint amilyen ő.
egyre jobban bennem van a gitározás iránti vágy.

if i had to leave tomorrow, would you come with me?

már több mint egy hónapja, hogy kitölti a napjaim egyes részeit. igaz sosem gondoltam volna, hogy ez lesz belőle. hogy még én is képes vagyok rá. de hát megtörtént. a szívnek nem lehet parancsolni. pedig sokszor jobb lenne, ha meg lehetne állítani. nem végleg, csak egy kis időre. hogy azok az óriások gondok eltűnjenek belőle. könnyebb lenne az élet fájdalom nélkül, de tapasztalatlanabbak is lennék. nem érzenénk az élet súlyát, hogy ezzel az egy szóval mennyi kilót hordunk nap mint nap a hátunkon ugy, hogy nem tudjuk mi lesz belőle.

csak azt tudom, hogy én megint nem vagyok normális. de azt hiszem ez ezzel jár..

néhány rettentően fájó és igaz mondtad

mindenki másnak mutatja magát, a világ is a feje tetején áll. senkiben sem bízhatsz már meg, mert csak pofára esel. azt próbálod tudatni magaddal hogy ő más lesz. jobb és segítőkészebb, de ezt te is tudod, hogy nem így van. ő is ugyanolyan közönséges ember. semmiben sem különbözik.

love is foolish

nem igazán tudom, hogy most hova kéne raknom Őt. nem tudom eldönteni, hogy akkor ez most valami, vagy semmi. mások azt mondják ez valami, hogy ez azért vibrál köztünk. én mégsem érzem. a szokásos menet megy most is, pont ugyan ugy mint ahogy eddig. semmi sem másabb, egy kicsivel sem. és lehet ez a legnagyobb baj, sőt, biztos is. tudod én szerelmesnek érzem magamat, azt hiszem, de azt nem tudhatom hogy Ő mit akarhat. és általában ebből vannak a legnagyobb gondok, hogy mindenki fantáziál össze-vissza a végén meg a nagy büdös semmi marad csak meg.

 igazán jó nap volt, a könnyem is kifolyt a sok nevetéstől. julis ♥ : )

gitározni fogok. vagyis szeretnék, de most úgy komolyabban.

get up and go, take a chance and be strong.

tetszett az angol óra, tetszett a hosszú telefon beszélgetés, tetszett a program, tetszett az egész. elkezdtük a szezont. beindult az élet, nincs megállás. újabb arcok, újabb lila foltok. kezdjük a mánál. helyes? nem. cuki? lehet. inkább csak aranyos. jó volt ahogy szórakoztatott. jó volt hogy kicsit színesebbé tette a napot. jók voltak az esései. jó volt ahogy elindultak tízperccel hamarabb mégis egy busszal mentünk. jó volt ahogy a buszon megállás nélkül nevettük, és mindenki minket nézett. 
az egész jó volt. akarok még majd ilyet. lencu ♥♥
persze tökéletes lett volna a nap, de nem, mert olyan nincs. igen, azt hiszem így a nap végére megint el kellett valakinek basznia. hát köszönöm szépen. nem volt elég a héten valóban..

szép lenne ha valaki végre megértene. legalább csak egyszer. de nem, egy kiszorított embernek érzem magamat. kezd elegem lenni az egészből. mindenből..

what's wrong with me?

az egyetlen ember aki most segíteni tudna, aki most megnyugtatna, aki most mellettem lenne, aki segítene, aki azt mondaná nem vagyok ostoba nincs itt. nem is lesz. olyan mintha eltűnt volt, örökre. ő mindig azt mondta hogy értek hozzá, értek a dolgokhoz. csak tudod ez valahogy elmaradt. hol vannak az álmaim? egy perc alatt eltudom dobni őket? és hol van ő, ő aki mindig olyan szépeket mond, pedig nem is ismer? mikor látom legközelebb? miért ilyen elbaszott minden ezen a világon? miért nem találom a helyemet?

manapság a mű mosoly igazán közeli barátom lett..

súgok valamit, mit nem hall senki sem. ölelek valaki aki nincs is mellettem.

de eltudnám sírni magamat a naptól, a héttől, az élettől. mind egy nagy rakás szar. egész héten ideges, fáradt, és szomorú voltam. ez kell, igen. te ugy láttad semmi bajom, hiszen jól titkoltam. megpróbáltam a gondjaimat nem a többiekre irányítani, több-kevesebb sikerrel. szeptember 22.-e óta minden olyan más. de szó szerint. azon a napon, este, olyan fél8 körül valahogy minden megváltozott. akkor kezdtem el ugy igazán taszítani magamtól. most meg napok óta csak a híreket hallom róla. neki se a 'könnyű, zökkenő mentes élet' jutott. belegondoltam már párszor a helyzetébe. nehéz.
több oka is van a 'nem találom a helyem' szituációnak. rengeteg gondolok rá, rengeteget látom. és nem mindig a boldogságos részét. sőt, manapság csak a rosszat látom. mindenki akaszkodik rá, mindenkinek ő kell. én meg csak a háttérbe maradok, mint mindig. érdekes, hogy elvárják tőlem azt is az emberek, hogy rohanjak oda hozzá. és ha megteszem? akkor mi van? semmi. egyszerű szó, egyszerű jelentéssel. a feladom szélén állnék? mégis csak leugranék nélküle a szakadékba? lehet..